HTML

Friss topikok

Kommentek

Archívum

A cigányokról másképp

2011.01.16. 14:53 KVélemény

Szeretnék reflektálni a ma történtekre, vagyis pontosabban úgy általában az azt övező többségi, szinte már köznek nevezhető vélekedésre. A Nyugati térnél történteket többen is cigányok által elkövetett késelés következményének gondolják. Ezzel nem vitatkozom, nem voltam ott. Azzal viszont már igen, hogy a rendőrség szándékosan eltitkolná a tényeket, hogy manipulálja a társadalmat azzal, hogy ők agyontaposásról beszélnek. Könnyen elképzelhető, hogy késelés történt, viszont ha ezt most MÉG nem közlik, akkor az csakis a nyomozás érdekei miatt lehet. Erre jöhet a kérdés, hogy milyen ilyen indokok vannak? Nem tudom, és a kérdést feltevő sem tudhatja, mert nem vagyunk szakértők (vagyis nyomozók). Csak azért mert nem tudunk indokot, még nem jelenti azt, hogy nincs is…

Viszont én nem a konkrét esetről szeretnék írni, hanem úgy általában a cigányok helyzetéről, a róluk való közvélekedésről. Több forrásból is hallottam az eset kapcsán, hogy a cigányok ilyenek meg olyanok, mindig ők késelgetnek, meg hasonló dolgokat. Az is már széleskörűen elterjedt, hogy a kisebb bűncselekmények elkövetésében a cigányok felülreprezentáltak. Továbbá elmondások alapján sokakat zavar, hogy a cigány családokban sok gyerek van, hangoskodnak a buszon, ápolatlanok, nem dolgoznak, stb. Ezeket sokáig lehetne sorolni. Ami talán a legjobban fájhat a többségi társadalomnak,  az az alkalmazkodás, az integrálódás és a beolvadás iránti vágy látszólagos teljes hiánya.

Mik az okai annak, hogy a cigányok ilyenek?

Én kulturális és társadalmi/gazdasági helyzetükben látom az okokat, melyek külön-külön is ördögi kört alkotnak.

1.       A jólét iránti vágy mindig is egy fontos tényező volt, ami rábírta a társadalmakat, hogy változtassanak az addig megszokott életmódjukon, hogy nyissanak a jobblétben élő kultúrák felé, bízva abban, hogy ők is elérhetik a gazdasági prosperitást. Így cselekedett  Magyarország is a rendszerváltáskor. Mindenki demokráciát akart, mert látta, hogy nyugatra, a demokráciában élő emberek milyen jól élnek. A jobblét iránti vágy a cigányokban is megvan, és ezért alkalmazkodnának is a többségi társadalomhoz, de nem tudnak, mert az a jogos vagy jogtalan előítéletek miatta többségi társadalom nem foglalkoztatja őket, szegregált oktatásban részesülnek, stb. Tulajdonképpen mi álljuk el az utat az integrációjuk előtt. Annak pedig, hogy azt látják, nem fogadja a közeledésüket a többségi társadalom és hogy mindenhol megvető pillantásokkal találkoznak, az a következménye, hogy a saját közösségükbe fordulnak. Ott pedig nagy valószínűséggel nem várja őket más, mint a szegénység, és azok a kulturális jellegzetességek, amik miatt a többségi társadalom kizárja magából. Vagyis az előítéletek és az, ahogy ezek miatt bánunk a cigányokkal csak súlyosbítják a helyzetet.

 

2.        A rendszerváltáskor a legtöbb munkahely az észak-keleti országrészben szűnt meg, ahol a cigányok aránya nagy. Ez a térség máig igen lemaradásban van gazdaságilag, tehát őket a probléma súlyosabban érintette: elvesztették munkahelyüket, képzettség nélkül pedig nem találtak újat. Ezért más pénzkereseti lehetőségek után néztek, mint például a fémkereskedelem, a lomizás és társaik. Ezek, kiegészítve a nekik folyósított szociális ellátással, már elegendőek arra, hogy ugyan alacsony életszínvonalon, de fenntartsák magukat. A probléma az, hogy ez az életmód „öröklődik”. A gyerekek azt látják, hogy a szüleik úgy is megélnek, hogy képesítésük lenne és dolgoznának. Akkor ők miért vegyék komolyan az iskolát? Miért is tanuljanak? Ráadásul ott is csak kinézik őket. Ez a kettő tényező teljesen elidegeníti őket az iskolától, és ugyanaz lesz a sorsa képesítés nélkül, mint a szüleinek. Ráadásul még abból a szocializációból is kimarad, amit az iskola nyújtana. Ennek a következménye pedig az lesz, hogy némelyikük késsel a zsebében megy szórakozni és kisebb-nagyobb bűncselekményeket követ el.

A fentebb leírtak remélem egyértelművé tették, hogy itt két ördögi körrel állunk szemben. Ezek megszakításához hatalmas pénzügyi forrásokkal (több száz milliárd forint) rendelkező, hosszú távú, jól átgondolt programok kellenek, amelyek elsősorban a cigány gyerekek oktatására és szociális helyzetére fókuszálnak. Vajon megéri ez nekünk az áldozatot? A válasz igen. Több problémára is megoldást nyújthatna.

1.       A cigányok demográfiai súlya nő, mivel ők többgyermekes családokban élnek. Egyesek már Cigányországot emlegetnek. Ha ezt a folyamatot meg szeretnénk állítani, fel kell őket gazdaságilag emelni. A jólét kimutathatóan csökkenti a gyermekvállalási kedvet. A 20. század elején még a magyar családokban is az 3-4 gyerek volt az általános.

2.       A cigányoknak olyan képzést adhatnánk, hogy olyan hiányszakmákat töltsenek be, melyek a többségi társadalom tagjainak már nem vonzóak (például villanyszerelő, szakmunkás, stb.). Ezzel hosszútávon bevételt is generálnánk, hiszen adóznának, és nem kellene annyit költeni szociális kiadásokra sem. Magyarország gazdasági talpra állítása szerintem elképzelhetetlen az cigányok gazdasági integrációja nélkül.

3.       Csökkenne a társadalmi feszültség és az olyan esetek száma, mint ami némely forrás szerint tegnap este is történt.

Közös a felelősség.

Szólj hozzá!

Címkék: cigány west balkan roma integráció